♥

Te sem vagy már más, csak puszta ábránd, álmaimat döntötted romba.
Hittem benned, abban, ami köztünk kialakult, hogy talán közös az utunk, reméltem.
Szépeket mondtál, s én bedőltem neked, azt mondtad szeretsz, mégis elhagytál.
Leléptél, mert azt mondtad, hazudtam, pedig te nem értettél.
Te értetted félre, igaz, én nem magyaráztam, de te se kérted.
Én bolond, ahogy te is mondtad, hittem naivan, hogy így akarja a sors.
Hogy van jövőnk, s ez nem lehet véletlen, így kellett történnie, s szerelmünk az egekig nő.
Bolond vagyok. Naív, hiszékeny, hazug, reménytelen eset. Szerelmes vagyok.
De úgy összezavartál, hogy már én se tudom, kibe. Mondd, hogy várhatod el tőlem, hogy szeressem, mit szemem nem lát?
Szeressek  egy álomképet, mely csak illúzió, ki tudja, mikor lesz való, s mikor lesz itt velem?
Valakit, kit igaziból nem is ismerek? Igen, őszinte voltam veled. Hogy miért? Mert nem volt kockázat. Eleinte biztos voltam benne, hogy csak virtuális ez a kapcsolat, hogy van egy lelki társam, akivel sosem találkoztam, s nem is fogok, így nem kell soha csalódnom. S neki sem.
De te bíztattál, hittél bennünk, így én is hittem. Bíztam benned. Ez nem szerelem, nem, ez több annál. Szeretet. Szerettelek, mint legjobb barátomat, mint a bátyámat, mint a lelki társamat. De te összezavartál, szerelemről beszéltél, amit te sem érezhetsz, hogy érezhetnél, mikor két szemembe még sose néztél? Hogy szerethetnél belém, mikor hozzám még sosem értél, sosem öleltél, s nem vitte hozzád hangomat a szél? Miért várod el tőlem, mit te sem érzel?
Hogy nevezhetsz hazugnak, mikor sosem láttad őszinte tekintetem? Hogy jössz ahhoz, hogy bűntudatot ébressz bennem, mikor te futamodtál meg? Hogy merészelsz leírni magadban, mikor még sosem láttad valódi arcomat?
Ehhez nincs jogod. Nincs jogod olyat vágni a fejemhez, mit sose tennék meg, ha valakinek sosem hazudtam, az te vagy, te is tudod.
Azt mondtad, elvesztettem a bizalmad. Hogy bízhatnál valakiben, akiről azt se tudod biztosan, hogy létezik-e? Aki talán illúziód puszta játéka? Lehetetlen dolgot kértél tőlem. De igen, kértél. Nem mondtad ki, de benne volt szavaidban, mindabban, mit valósnak állítasz, hogy viszonzást vársz. Viszonozzak valamit, amit te sem érzel? Ugyan már, mégis mit képzelsz? Adjak fel mindent valakiért, ki talán sosem lesz itt? Persze, mondtad hogy itt leszel, vártam is rád, számoltam a hónapokat, hogy mikor láthatlak, mikor zárhatlak karjaimba, mikor teljesülhet be, mi köztünk sarjad, de te azonnal akartad. Türelmetlen vagy. Attól, hogy nem érzek szerelmet – ami nem jelenti azt, hogy később nem éreztem volna -, még lehetsz a legfontosabb számomra, még szerethetlek. Szerethetlek valódi szeretettel, s nem képzelt szerelemmel, természetes érzésekkel, s nem hamis képzetekkel.
De látom, már késő. Már vége mindennek, ennyit ért neked, nem akartál közös jövőt. Mi másért forgattad volna ki szavaimat és fordítottad volna ellenem? Nem akartad elmondani, hogy már nem érdekellek? Tagadj nyugodtan, már nem érdekel. Te is csak pasi vagy, aki megfutamodik az utolsó megmérettetés előtt, mikor még azt se tudja, mi várja őt. De tőled többet vártam volna. Nem hittem, hogy olyan hisztis és gyáva vagy, mint velem egykorú társaid.
Légy boldog, akivel akarsz, olyannal, aki képes belédszeretni egy szempillantás alatt.
Ég Veled.

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat