Vér csordul ki ereimből,
S penge esik le kezeimből.
Forró vérem ömlik a földre,
Ha ez nem használ, a fegyver is töltve.
Nézem ahogy az életem folyik ki belőlem,
Közben örülök, mert magamat megöltem.
_______________________
Amikor sötétségbe borulnak az elvakult színek,
Hívogatóan szólít a morajló sziklás tengerpart.
Feketébe burkolódzó kiégett és kihunyt csillagok,
Az árnyékok és fájdalmak közt csak engem akart.
Utolsó lépteim és imádságok magas hegyek lábainál,
A tenger sós illata és a sötétségnek mámorító szava,
Hívogatnak suttogó és szép hangon a szikláknál,
Megérezték lépteimet, látom ez a feledés nagy tava.
Minden készen és nyitva áll előttem ezen az éjszakán,
Lenyugvó nap elköszönt tőlem a hegyeknek lankáin.
A Telihold simogatja és betakarja arcomat a sötétben,
Elkísér most engem végső utamon a szerelemnek álmain.
Mert ez az én nagy éjjelem az öngyilkosságra a sziklánál,
Hogy többé ne is érinthesse a hamis napfény az arcomat.
Fiatalságom és megtépázott életem a tenger hullámaiban,
A testi és lelki fájdalmaktól elvesztettem az álmaimat.
Nagy és hatalmas hegyek érzik legbelül az érzelmeimet,
Síró hegedű szavát hallva, mint megannyi emlékképek,
Minden lehulló levélben és a távozó madarak dalaiban,
Tudom és érzem, hogy még mindig szeretlek téged.
Az édes múlt csókja és finom illata betakarja ajkamat,
Csillagok és jeges hegycsúcsok kísérték hideg álmomat.
Ahogy éjszakánként szeretkeztünk a vad tengerparton,
Nem sejthettem előre a végzetes és szomorú halálomat.
Azt hittem, hogy örökké tart majd ez a mámorító érzés,
Benned élve megláthatom az örök szerelemnek halálát.
Romantikus vad csókjaid és testednek mély bűvöletében,
Megéreztem benned a nagy szenvedélyeknek új hatalmát.
De a viharok és a hazugságok áradata kitéptek mindent,
A síró hegedű szavát hallva, mint nagy szelek és jégesők.
Megannyi fekete hollók tépdesik és mardossák a testemet,
Elhagytak most engem az angyalok és az igaz szeretők.
Mert ez az én nagy éjjelem az öngyilkosságra a sziklánál,
Elborult pillanatban pont ott ahol szeretkeztünk leugorva,
A mély sziklák és tengerparton zuhanva a sötét mélységbe,
Telihold fényében és árnyékok között lebegve és siratva.
Még egyszer visszagondoltam rád, ahogy mélyen szeretve
Szívemnek zárt rejtekéből, a szerelemből téged kiragadva.
Ott feküdtem az utolsó gyönyörű emlékeim hullámain,
A tengernek sós és hideg vizében úszva már belefulladva.
_______________________________