♥

 Egy könnycsepp hull a földre,

Erőmből nem futja már többre.

Ha feladom a harcot, ha egy percre engedek

Az érzéseim viharában rögvest elveszek.

Kavarog bennem a kérdés, sok féle érzés,

Válasz nélkül küzdök, úgy vélem a semmiért.

Kit szerettem rég elment, elhagyott,

Az érzések viharában magam vagyok.

Úgy félek nélküled, valósággal rettegek,

Hogy ha elesek a fájdalom betemet.

Nem enged felállni, nyomtalan elveszek,

S nem mondhatom már el mennyire szeretlek.

Miért gondoljátok, hogy erős vagyok?

Hogy egyedül felállni, harcolni tudok?

A szakadék szélén egyensúlyozok,

A magány vékony pengeélén táncolok.

Egy rossz mozdulat és mindennek vége,

Végleg eltűnök érzelmeim tengerében.

Azzal, hogy elmentél halálos ítéletet mondtál felettem,

Nem menthet meg senki, semmit sem ér életem.

Üres, értéktelen minden percem,

De gondolataim nem érti senki sem.

Te vagy az, te voltál a remény nekem,

De messze jársz, nem törődsz velem.

Nem érdekel fájdalmam, nem látod könnyem,

Nem mondtál búcsúszót, elmentél könnyen.

Te nem gondolsz rám, tudom elfeledtél,

Nem ragaszkodtál hozzám, hamar elengedtél.

Szenvedek, hiányzol, szeretlek téged!

Feledni nem tudlak, nem foglak, amíg csak élek!

Érted sírok nappal, s minden éjszaka,

Téged keres lelkem, de nem talál meg soha.

Hordozom ezt a kínt, cipelem eme terhet,

Próbálok nem sírni, együtt élni vele.

De néha erőmön felüli ez a küzdelem,

S egy perc alatt leterít minden érzelem.

Az érzelmek vihara tombol lelkemben,

Nem csendesül, egyre erősödik bennem.

Tudom egyszer legyőz, uralkodik majd felettem,

S csak a halál jelent majd megoldást nekem.

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat