Megint lecsapott.
Támadott s fújtatott.
Majd kegyetlenül lesújtott.
Ó halál, lépted halk, nesztelen,
Jöttöd nem jelzi semmi sem,
Hangtalanul elviszed a lelkeket,
Megfosztod rútúl az embereket.
Jössz, s egyszer csak elragadod,
Nem kérdezel, csak teljesíted feladatod.
Nem adsz még egy esélyt, nem figyelmeztetsz,
Hívatlanul megjelensz, elveszed az életeket.
Nem vársz, egy percet sem.
Az éj leple alatt szállsz csendben.
Nem számít a nem, a kor, a kinézet
Nem válogatsz, csak elviszed a lelket.
Kegyetlen tolvaj vagy halál,
Sosem tudhatom rám mi vár.
Mikor viszel el engem is magaddal...
Hiába harcolok szüntelen ellened,
Hiába sírok, kiabálok vagy veszekszek.
Semmit nem tehetek, s megőrjít e kín,
Azt viszel el, akit akarsz, akit listádra írsz.
Küzdöttem, s még küzdeni fogok,
A fájdalom ellen, amit e kín okoz.
Nem győzhetsz tudod, a nagy csatát elbuktad,
Jézus feltámadt, megtörte minden hatalmad.