Világgá megyek. Egy napon és ennyi.
Ha nem hív senki és nem maraszt semmi,
Ha kihúnyt a fény és vége a dalnak.
Az emberek élnek. Élnek és halnak.
De engem nem zavar, nem kell senki.
Itt nincsenek fények és nem várnak álmok.
Nem érdekel a szépség. A vadonban járok.
Világgá megyek, elég most ennyi.
Vad szelek zúgnak és térdig a sárban
Csak ballagok némán, halálra váltan.
Csak tépjen szél és verjen eső, hiába,
Nem léphetek más kitaposott nyomába.
Lehetnek szépek, én vagyok egyedül,
Ők elrontják és nekem sem sikerül,
Mert a világ tenger: kínok, vágyak háza.
De világgá megyek, otthon a hazába.