Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
Akit feledni akarunk, arra gondolunk.
Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom, szeretni.
Ne haragudj rám, ha titokban imádlak, elsuttogom neved hervadó virágnak. Nyári estén csillagok csak Rólad mesélnek, ne haragudj rám, ha fáj a szívem Érted!
Félek tőled, bár nem tudom miért, égék tőled, szerelmes szívem tiéd! Imádlak, bár nincs hozzá jogom, várlak bár nincs rá okom!
"Egyszer majd elmúlik, s begyógyul a seb, de a csókot mi szánkon égett, feledni nem lehet"
"Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó, s kiderül, ő már mást szeret, és csak meghalni volna jó..." Fáj, hogy ennyire szeretlek, mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel. Várni valakit, ki nem jön többé, eljönni onnan, hol boldog voltál, otthagyni örökké. Hiába gondolok minden percben a nevetésére, még is némán hallom vissza az üres csendet.De ha a csönd már túlságosan is felülmúlja a nevetést, én már csak esetten nézek lefelé és suttogom magam elé: hiányzol. Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, aki miatt sírsz… Mindig van egy személy, aki nem számít, hogy mit tesz, vagy mit mond, és nem számít, hogy hányszor okoz neked fájdalmat, nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neke
Álmom véget ér, felébredek, és sehol nem találom a szerelmemet. Csak a gyengédség marad meg szívemben, és szemem sarkában könnyek. Azt hittem, te vagy minden, amit utálok, de rájöttem, hogy te vagy minden,ami belőlem hiányzik. Mikor egyedül vagyok, Ne szólj, menj, nehogy sírni láss. Az egyik legnehezebb dolog az életben azt látni, hogy akit szeretsz, valaki mást szeret. Ha bűn egy álmodás, vállalom ezt a vétket, ha bűn hogy várok rád, örökké bűnben élek. Még lélegzem, még fázom, még fognám a kezed, még nézném a szemed, még lépek, még élek még hallanám hangod, még őrizném arcod, még látok egy napot még várok ,még sírnék, még ökölbe szorítanám kezem: már elég! Még kérlek, még félek az égre nézek, még érzem arcomon pillantásod még dobban a lét, még nyújtanám kezem egy csepp szeretetért még üvöltenék,még nem elég még száz könnyet ejtenék. Még szeretnék, de már nem lehet. Még annyi mindent mondhatnék neked, „Lehetsz okos, lehetsz buta, lehetsz szép vagy csúnya, lehetsz gazdag vagy szegény, de sosem lehetsz elég jó annak, akiért bármit megtennél...” Nem az első csók a legnehezebb, anem az utolsó. A hideg ráz, és jeges érzés fut végig testemen; mikor arra gondolok: menni engedtem.."
Szeretni valakit, ki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szívedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet, S szívdobogva várni, nem jön-e rá felelet.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni, mással látni őt, s utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással, hazamenni, sírni néma zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, s imádkozni azért, hogy ő ne tudja meg
mi is az a bánat!
azt kívánom bárcsak te keresnél telefonon,
Azt mondanád; vissza akarsz kapni engem - de sohasem hívsz
és én annyira bolondnak érzem magam…
A könny, mint a láng, úgy ég,
ne félj, nem te vagy a hibás!
Csak álom volt, túl szép.
Élni kell, úgy búcsúzom,
te élj csak boldogan,
hisz nézd, a perc rohan.
Élni kell, de nélküled hogyan?
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már meg tanultam élni nélküled."