A szomszéd házban lakott ő,
Arca ráncos, haja őszűlő.
Mindenkihez volt egy jó szava,
De most már csak emléke marad.
Elment, az utca régi lakói mind távoztak,
Kik ott éltek régen, már az égben laknak,
Őszűlő fejük, ráncos kezük emlék csupán,
Csak képzeletben ül lelkük házuk ódon teraszán.
A kávéja keserű volt, de erős, mint szíve,
Megedzette az élet, de maradt a Jó Isten híve.
Sosem veszítette el hitét, bár sok pofont kapott,
Lelkében mégis rendíthetetlen szeretet és béke lakott.
Add át üdvözletem dédimnek, drága Cili néni!
Rád is emlékezni fogok, míg a földön fogok élni.
Minden tetted, szavad örökre őrzöm, nem feledem,
Mondd meg a rég elvesztett szeretteknek:
míg világ a világ, a szívemben élnek!