♥

Beindítom a gépet,és az érzés nem várat,
Ma nem jelenthet semmi sem gátat 
Hallom ahogy a motor epekedve várja,
Hogy kipörgessem ma is teljesen fullra.
Száguldás. Ezért forr a vérem,
Néhány perc, óra mikor magam szabadnak érzem.

Mikor először álltam a motorom mellett,
Kezemben a jogsival, tudtam nekem csak ez kellett
Minden egész jól ment, de ekkor jött az első
Olyan amiből még most sem jött el a végső,
Lesatuzott előttem egy kocsi, lenyomtam a féket,
De késő volt, jött a baj, buktam egy szépet.
Ez volt az első seb, amit a motortól szereztem,
De rögtön azt néztem, nem lett-e baja mikor estem.

Estem én már kicsit, estem én már nagyot,
Estem a sajátommal, meg azzal amit kölcsönadott a spanom,
Egy dolgot megtanultam, hogy másnak a motorjával,
Egykerekezni ne próbálj, mert túlhúzott gázzal
Kalapácsként megy körbe-körbe a végén
És annak fogsz örülni ha végre elestél.

Nameg az az eset, ami a dombon esett meg.
Meg? Dehogy inkább a motrom esett le,
Alatta meg én, hogy az mennyire fájt,
a kaszkadőrségkor nem, utána teszek magamba kárt.
Az az egy szerencsém, hogy tudom hogy kell esni,
De az indexlámpa nem, azt rendbe kellett tenni

Higyjétek el, nincsen annál rosszabb,
Mikor egy barátod motorját a betonhoz csaptad,
Akkor nem fog érdekelni, hogy mennyire fáj,
Csak az, hogy mekkora a motorban a kár.
Benne van a pakliban, hogy esek kicsit-nagyot,
De a motorozással soha fel nem hagyok,
Csak ne más motorjának legyen baja
A lényeg, hogy utána röhögjünk rajta. 

---

 Magányos fájdalom

Csodálatos napok, mára már csak emlékek
Véget nem érő pillanatok, képek
Érzéseim írom le most, hasonlatok mögé bújva
Visszagondolva egy nagy utazásra

Első kép az útról: ülünk egymás kezét fogva,
Egymást átkarolva, egymást csókolgatva.
De mindez szertefoszlik egy pillanat múlva,
Tudjuk nagyon jól. Meg van írva tán a sorsba.
Könnyes szemmel búcsút veszünk, egyszer majd hátha…
Felszálltam a buszra, beléd és magamba kést szúrva.

Hiányod, mint katlan állt előttem
De mosolyogva dobtam tűzbe a lelkem.
És zuhant. Zuhant egyre mélyebbre.
De volt okom a félelemre.
Mert nem láttam a kárhozott nép városát.
Talán így kellett lennie, de éreztem volna fájdalmát.

Lent a mélyben nem értettem, hogy most mi van
Nem értettem mit szeretnék, most mi a vágyam.
Mikor első éjszaka nélküled álomba merültem,
Majd első reggelen nélküled ébredtem
Ekkor rájöttem: nem a zuhanás a pokol
Mert így is túl sokáig éget lángja, mikor
Nem estem én nagyot, de annál rosszabb
A mélyből kiút, vagy inkább hosszabb.

Ekkor éreztem igazán, a szívemből egy darabot ott hagytam,
Talán nálam is van egy kicsi, amit tőled kaptam
Mikor behunytam a szemem: csak téged láttalak,
Mikor csend volt: csak téged hallottalak,
Mikor rád gondoltam téged éreztelek,
Ha időt kérsz, adok egy életet.

Mert szeretném ha szeretnél, és szeretnélek szeretni,
De tudom ezt még nem lehet, nem akarom érezni.
Viszont így nem tudom mit érzek, a hiányodat biztos,
Ha megkérdezed mi vagy nekem? Nagyon fontos.
Csak félünk, hogy te mitől azt is tudom,
És az én félelmemet most neked elmondom:

Egy vagyok a sokból és így egyből is sok
És ezen változtatni hiába próbálom, nem tudok
De az az igazság, lassan nem is akarok,
Hiszen még egy árva ígéretet sem kapok.
Jobb így persze, mert szerencsére nem áltatsz,
Úgy is jön valaki, akinek ellen nem állhatsz.

Tán egy vasárnap éjszaka majd eszedbe jutok,
Tán szólnak rólam olykor kósza gondolatok
És mikor végigmész emlékeid hosszú-hosszú útján,
Egy kis ösvény majd nekem is jut, hátha, talán.
Persze most úgy gondolod, hogyan felejthetnél
Hát ahogyan mást is tettél, akkor is felejtettél

Nem tudom mi lesz velünk, hogyan-merre tovább,
Az idő által elmúlik, vagy erősödik inkább,
Magányos vagyok így egyedül, olvashatod a fájdalmam
Nélküled nem tudom mikor lesz ettől nyugodalmam.
De biztosan van egy jó emlékem, néhány jó órám,
Kérlek vigyázz magadra: őzikeszemű kis ócskám.

---

Eltelt néhány nap, mióta nem írtam,
Próbáltam megállni, de idáig bírtam.
Hisz forró sivatagban is téged kíván lelkem, 
Zord hideg télben is téged szeret szívem,
Egy epedező szív, egy epedező lélek,
Beléd szerettem, de ettől nem is félek.

Te voltál az akit az égiektől kértem
Meghallgatják imám, nagyon remélem.
Ha nem akkor nem tudok mit tenni,
Nem tudom hogy lehet nélküled lenni,
Mert most ha nem is látlak, majd az álmomban,
Egy mélyről jövő, rólad szóló gondolatban.

Vártam már sokat, nem másért: érted!
Nem tehetek róla, megigézett a szemed,
Örökkön örökké, mindig csak veled,
Bármi is legyen, mindig csak melletted.
Elérhetem vágyam, vagy csupán álom marad?
Ezt tőled kérdem, mi a válasz mondjad.

Enyém leszel, és szerethetlek mindennél jobban,
Vagy sohasem ölelhetlek többé karjaimban?
Ha a második a válasz szívem törik össze,
Egy egész világ, mi lelkemben van építve,
Ha az elsőt mondod az a világ minden kincse lenne,
Egy szó, mi varázslatosan boldoggá tenne.

---

Szívem szava

A szívem szólal meg most, és rólad mesél,
Kire éjjel-nappal gondolok, ki szívemben ott él
Minden pillanatban, nincsen nekem más,
Csak e liliomszál, ki úgy érzem, hogy társ
Az életemben, hisz nélküle nincs létem,
Úgy érzem mindenségem, igazi szépségem.

Egy gyönyörű virág, szépséged ilyen nekem,
Kit érinteni nem merek, még eltöri kezem
A csodálatos szálat, mit csodálva bámulok,
Mindig mikor rádnézek, újra el ámulok,
Hogy tudok minden percben újra beléd szeretni,
És ezek után állandóan csak rád gondolni

Hogy mit szeretek benned? Ha magamtól ezt kérdezem,
Választ sosem lelek, hisz azt fel nem fogja értelem,
Hogy mindent, mi te vagy, mit látok, mit érzek,
Mégis van mikor mindezt elmondani félek,
Ezért is csak most szántam el magam a versre,
Mert te vagy az kiben rá találtam a szerelemre

Mikor visszanézek a múltba, és keresem
Kettőnk pillanatait, akkor rögtön érzem,
Nagyot hibáztam, hogy nem vallottam mindent,
Most javítani próbálok, és talán ez is cseppent
A tóba egy gyöngyöt, mi rólam szólhat szívedben,
Nem vágyok én másra, csak rád az életben!

Úgy érzem, hogy végem, szerteszakít ez a kín,
Hogy nem lehetek most is veled, csak a rím,
Mit arról költöttem, hogy mennyire szeretlek,
Imádlak, oda vagyok, csak téged érezlek.
A szemed csillogásáért csak epedekedik szám
Ahogy az isteni szépségedért, érted klaudiám!

---

Te vagy a mindenem

Minden egyes pillanatban gyönyörűszép képek,
Gondolatok mik Rólad szólnak, hát leírom mit érzek.
Az első perctől kezdve szívemet rabul ejtetted,
Bár még mással jártál, de így is szép emlékek,
Hiszen már ekkor tudtam, hogyha találkoztunk:
Az vagy, akit emberként egy életen át várunk.

Az, aki mindenkinél fontosabb az életben
Az, akinek arca ott ragyog a lelkemben
Az, aki ha bármi van, ő lesz a mindenem
Az, akit csak úgy hívok, hogy szerelmem.
Hisz te vagy az, akit az égiektől kértem,
És meghallgatták imám, odaadtak nekem.

Egy szót hadd szóljak arról, aki nekünk ártott,
A barátnőd, aki cigány bandában lógott,
Hazug sms-eket írt, hogy hagyjalak téged,
De hogy tehettem volna, hisz megőrülök érted!
Bár tudom, hogy a suliban ezt nem mutattam,
De tudd, hogy akkor is szerelmes voltam!

Akkor is amikor romák jöttek felém azért
Hogy összeverjenek, és tudod azt, hogy miért?
Mert úgy érzek ahogy érzek, de én nem félek,
Hisz ők azt nem tudják milyen vagyok ha szeretek.
Kitartok melletted bármi történjen az életben,
Ha kell akkor örökké, mindörökké szerelemben.

---

Egy barátomnak el raboltad a szívét,
Most arról írok neked, hogy nem csak az övét,
Ő beléd szeretett, de csalódnia kellett,
Én nem szeretném ezt, ezért jön az ihlet,
Mert ami először csak sima szivatásnak látszott
Az később komoly érzelmekké változott

De nem merem mások előtt kimutatni őket,
Meg kell várnom a haverokat amíg felnőnek,
Pedig szívesen odamennék a suliban beszélni,
De az osztálytársaktól nem tudok odamenni.
Úgyhogy remélem lesz még olyan alkalom,
Mint mikor motoroztunk, én már nagyon várom

A szívem szólal meg most, ebben a versben,
Nagyon sokat gondolok rád, csak ezt érzem,
Illetve dehogy csak ezt, még sokkal többet,
De amég nem tudom te hogy érzel, addig nem merek
Jobban megnyílni, mert attól nagyon félek
hogy nem viszonoznád, és túl sok amit érzek

De nem szeretném hogy erről bárki is tudjon,
Mert éretlen vagy irigy és ezért megszóljon,
És azt sem szeretném, hogyha a válaszod az nem
Arra a kérdésre, hogy van-e nálad esélyem
Akkor azzal egy lehetséges barátság érjen véget,
Nehezen viselném, mit érzel, adj választ kérlek.

---

Történetek rólunk

Most arról mesélek, hogy mik történtek,
Mi az mi közös emlék, amiket nem felejtek.
Voltak szebb és jobb napok, mit együtt éltünk,
Emlékszem volt mikor mindketten féltünk,
Hogy mi lesz akkor, ha rájönnek arra,
A sítáborban a nyakad valaki kiszívta.

Úgy érzem rosszat tettem, elismerem,
De talán ezért is tört össze a szívem,
Mikor láttalak kiszállni a barátod autójából,
És észrevettem, hogy a szemed sarkából
Kiszaladnak könnycseppek és végigfutnak arcodon,
Ennél a világon nekem nincsen nagyobb fájdalom.

Hisz szomorúnak látlak, bár ezt ne kéne,
Mikor gyerekek voltunk és a termál fürdőbe
A kissrácok elkezdték fogdosni a csajokat,
Ekkor én is követtem a haverokat,
Te megsértödtél hogy téged kihagylak,
De hozzád sehogy nem mertem érni,
Nem tudtam mást, csak távolról imádni.

Emlékszem arra is, mikor műtötték a füledet,
Nagyon aggódtam érted, jaj mi lesz veled,
És óriási kő esett le a szivemről, amikor kiderült,
Hogy nincsen semmi bajod, és az arcodra kiült
Egy mosoly, hisz nincs jobb, minthogy mosolyogni látlak,
Ezek történetek rólunk, hogy lásd: mióta is várlak!

---

Vallomás

Csodálatos napok, mára már csak emlékek
Véget nem érő pillanatok, képek
Érzéseim írom le most, rímelő szavak mögé bújva,
Visszagondolva minden jóra, rosszra.
Vallomást téve, miket éreztem és érzek,
Elmondok mindent mi fáj, és mindent mitől félek.

Sok éve mostmár, hogy beléd szerettem,
És hiába volt régen, érzésemet nem feledtem.
Volt, hogy éjjel-nappal semmi másra, csak rád gondoltam,
Volt, hogy nem tudtam mit tegyek, elbizonytalanodtam.
De mindig is jól tudtam, csak te kellessz nekem,
Nagyon nehéz volt nélküled álomba hajtanom a fejem.

Egy éve nem találkoztunk, de mikor a szemed újra megláttam,
Egyből éreztem, a szívemből egy darab nálad van.
És ami nálam maradt, az a torkomban dobogott.
Remegett a lábam, régi-új érzéseket hozott.
Ezért is szántam el most magam, hogy ezt megírom,
Mert a versemet egy vallomásnak szánom.   

Bár nem tudom, hogy hol van helyem emlékeid útján,
De tényleg azt gondolom, nem járt még le az órám.
Mert azt tudom, a múlt bennem bizony ott él,
Tiszta szívből remélem, te sem felejtettél.
Nem tudok rád máshogy nézni, csakis szerelemmel,
Nem kérek többet, csak annyit: mondd mit érzel?            

---

Egy kérdés, ami a fejembe szöget ütött:
Hogy élhet az, ki egy lányt megütött,
Ki kezet emelt arra, kire azt mondja szereti,
Arra akit párjának mond, arra kezét emeli.
Szerintem ez nem férfias, gyáva és nincs gerince
De te mégis magad neki adod még aznap este

Ezt nem érdemli meg, sőt nem érdemel semmit,
Főleg nem téged eszti, hogy adj neki bármit,
Hogy azt mondjat szereted, hogy az övé legyél,
Kérlek ezt ne fogadd el, valamit tegyél,
Merd ott hagyni, mondani: veled végeztem,
Mikor bántottál akkor elmúlt mit éreztem.

Tudom nem olyan egyszerű, de azért is kérem:
Zárj le mindent, ezt nem lehet másképpen,
Hagyd a telefont, a múltat, az egészet,
Ne hagyjál mást, csak egy múló, rossz emléket.
Mert valaki vár rád, csak meg kell találnod,
Ki sosem bántana, ki a tenyerén hordoz.

Csak annyit mondok, hogy ne hagyjad magad,
Ki nem tisztel, megaláz és durván meg ragad
Az nem érdemel téged, bármivel is fenyeget,
Inkább tisztázd magad, de többet ér az életed,
Minthogy egy olyanra vesztegesd, aki nem szeret
A kezedben a sorsod, amit jónak érzel csakis azt tegyed!

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat