Ha életed kék egére hatalmas sötét fátyol borul,
Ha szíved a fájdalomtól megszakad, s összeszorul,
Ne hidd, hogy végleg elhagyott téged a remény,
Ne halld meg, ha hátad mögött suttogják: -Szegény!
Vesd hátad egy vén, szelíd, magányos fának,
Ne a múltnak, a jövőnek élj, csakis a mának.
Meríts erőt a gyönge virágból, a csobogó patakból,
Halld ki mindig a jót az elhangzott szavakból.
Élj úgy, ahogy a Nagy Könyvben meg van írva,
Aludj el mindig mosolyogva, sohasem sírva.
Ez az élet titka, a hatalmas rejtély,
Mit mindig kerestél, s most meg is leltél.